Hűséges még mindig!

Szerintem érdekes látvány lehetünk, amikor elindulunk az utcán: Boróka, én és előttünk-mögöttünk egy hatalmas, illetve egy kicsi kutya. Nem hagynak el bárhová megyünk. az üzlet előtt is hűségesen leülnek, amíg mi benn vagyunk. Lédy még sokat kell tanuljon Bobbytól, de jó irányba halad, bár még Boróka szemében Bobby az igazi hűséges társ, Lédyt még meg-megszidja, mert mindig bejön a házba utánunk. ( "nem taba, ku ki" érts: nem szabad, kusti ki)Érzi, hogy még ő is gyerek (Lédy), így úgy is kezeli , mint egy vele egyszintűt.

Bobby elhagyott

Bobby, ma egy hete megnősült. A menyasszony volt annyira igényes, hogy nem változtatott lakcímet, így Bobby költözött hozzájuk. Nagy a szerelem. Se nem lát se nem hall Bobby, csak a párját kíséri úton-útfélén, egyebet nem is vesz észre.
Nem részleteztem Borókának Bobby hűtlenségét, de nekem, felnőttnek, is nagyon rosszul esett, hogy mentünk az úton és fölösleges volt a szólítgatásom, Bobby ránk sem nézett.
Végül , örülnünk kell neki, mert családot alapított. Azt jelenti, hogy boldog és célja van. Talán gyerekei is lesznek. ( Nagyon szeretném). Csak miért nem költöznek hozzánk? Bementünk hozzuk, hátha meggyőzzük, hogy költözzenek hozzánk: mikor meglátott mellőzni akart és tovább gyönyörködni menyasszonyába, de mi sem adtuk fel és beszéltünk hozzá. Egyszer csak odaszaladt Borókához, végignyalta és olyan nyüszítéssel, mind amikor örült, hogy Boróka megjelent az ajtóban , visszaszaladt a párjához. Mintha azt mondta volna: szeretlek benneteket is, de most nekem is családom van.
Így próbálkozásunk eredménytelen volt. De nem adjuk fel, mert ha lejárnak a mézes hetek majd Bobby is józan ésszel, nem a szerelem mámoros homályában látja majd a dolgokat és akkor rájön, hogy a családot és a kutyahivatást össze lehet kapcsolni, nem kell az egyiket mellőzni, hogy a másik megmaradjon.
Mi addig is várjuk haza, mert hiányzik!!!!! ( azóta nincs bolhacsípés rajtam, mert Zsoltot és Borókát nem szeretik a bolhát)

Bobby lesebesült

A kapcsolat Boróka és Bobby közt nem lankad, inkább mélyül, a szó szoros értelmében megható látni ahogy Bobby vigyáz Borókára. Sajnos ismeretlen okokból Bobby egyik lába megsebesült, első nap nem is tudott ráállni, igy csak farokcsóválva nézett minket, de látszott rajta , hogy nagyon szenved. Borókával ketten adtunk enni, a kenyeret a szájába tette, szerintem ha a tányérjában hús lett volna azt sem vette volna olyan örömmel el, mint a kedvence kezéből a kenyeret.
Nem hagyott magunkra a sétákon sem, bár bezártuk magunk mögött a kaput is, hogy a fájos lábát ne kínozza mégjobban a sétálással, de a kutya öntudat erősebb volt az akadálynál, igy Bobby egész nap mellettünk sántított, néha - néha lemaradt, mert elfáradt, de a nyomunkban volt mindig.
Holnap megnézi a dokibácsi, reméljük hamarosan meggyógyul Bobby lába!!!!
Érdekes az emberek reagálása, mert ugy-e sokat sétálunk, sokan látnak hármunkat: van aki meghatóan nézi a hűséges kutyát, és ha véletlenül nincs velünk rákérdez, hogy hol van, van aki negatívan reagálja le, szinte szemrehányóan mondja nekünk vagy akivel épp az utcán megy, hogy ekkora nagy kutya szabadon???!!!! Én merem hinni, hogy senkit nem zavarunk, mert ez egy nagyon szép állat-gyermek őszinte, tiszta kapcsolat, ami nekem nagyon tetszik!!!!

Együttérzés

Már többször meséltem a Boróka és Bobby ( kutya) kapcsolatáról.
Íme a legújabbak:
Amikor Boróka balesete történt a kaloriferrel Bobby Zsoltot nagy hanggal fogadta a kapuban és rendesen taszította be az ajtón, hogy ne a kertbe menjen előre, hanem a házba. Zsolt tudta már, hogy jelezni akarta a bajt , mert nem az első eset, hogy ezt teszi,igy már azzal a kérdéssel is lépett be a házba , hogy mi történt Borókával.
Nehéz döntés volt, de megkellett tenni, több okból kifolyólag is, hogy Bobbyt megfosszuk a szabadságtól és ketrecbe zárjuk. Igy most nem fogad reggel, ha kimegyünk a házból, nem nyitja a kaput ha babakocsival sétálni megyünk, nem fut szembe ha jövünk haza, a ketrece egészen hátul van, szegény nemsokat lát abból ami elől történik. Amúgy a biztonságérzetemet is csökkentette, mert eddig ha este Borókával ketten voltunk otthon soha nem féltem, mert tudtam hogy mellettünk van Bobby és megvéd.
Nehéz is volt szegény kutyának az első éjszaka a ketrecben, szinte megállás nélkül sírt. De úgy ahogy Bobby megérezte amikor baj történt Borókával, most Boróka is mellette volt. Fél kettőkor éjszaka még nem aludt , sőt többször sírni is kezdett, mert nemcsak gyerekfülnek, de nekem felnőttnek is fájdalmas volt hallgatni, ahogy Bobby könyörgött a szabadságért. Csak nézett rám a kicsiágyból és nagy őszintén mondta "ha" ez a hallgatózást jelenti nála, és várta tőlem , hogy mondjam , hogy Bobby . Ha el is koppant a szeme, a hangosabb kutyasírásra ő is sírással ébredt.
Meghatóan nehéz éjszakánk volt, reméljük Bobby elfogadja jelenlegi helyzetét, bár igéret van rá, hogy ez a rabság nem végleges, újra közöttünk lehet, bár szerintem kettejüknek még egy nap is sok a várakozásra, nemhogy az előttünk álló hónapok hosszúsága.

Igazi barátság!

Készülj Bobby, a hátadra ülök majd!

Első barát!

Már a szobából hallgatózva kezdődőtt a kapcsolat, úgyanis Bobby ugatására Boróka megszakítva igen fontos tevékenységét, a vacsoráját, komoly szemekkel rám nézett és várta, hogy mondjam a megszokott szöveget: "haj, vau-vau, Bobby ugat" és ilyenkor felnőtt komolysággal hallgatózótt mindaddig amig Bobby be nem fejezte társalgását a hallgatózóval ...
Aztán amikor a medveéletmódot megszakítottuk, és kikerültünk a tavasznak köszönhetően az udvarra, fölösleges lett volna a fáradozásunk, hogy Borókát bemutassuk Bobbyinak és fordítva, hisz a két barát egymáson felejtette a szemét, biztos beszélgettek valamiről, mert Boróka keze-lába járt, Bobby meg mosolyogva csóválta a farkát. Ez azóta is igy van, valahányszor találkoznak, annyiban fejlődött a kapcsolatuk, hogy Boróka mostmár nemcsak a kezével-lábával társalog, hanem amig látja Bobbyt megállás nélkül magyaráz, kiabál, mesél , az meg alig várja, hogy végignyalhassa kedvencét. Ezt meg is tehette, hisz Zsolt, lehetőséget adott erre, amit persze mindkét fél ki is használt maximálisan!