Játszótársak

Végre játszótárs!

Boróka repdesve várta a pillanatot, hogy Andreáék érkezzenek. Nagy vendégkedvelő, hihetetlenül igényli a gyerekekkel való találkozást, játékot, igy egész nap minta kislány volt, mert este jön " Andrea, Viktória, Gabi és Viktória kicsi anyukája".
Nagy játékparti is lett belőle, megtalálták a közös szót, nem is kellett mi felnőttek beleszóljunk, önállóan munkálkodtakm bár néha Boróka Viktóriát őrizte, valahogy kedvence lett az a gyöngyszemű gyönyörű baba.
Szép esténk volt .

Dengezik, a barátom

Györgyi és Bandi

Nénémék voltak nálunk pár napra. Boróka kezdetben a szokásos óvatosságával fogadta a vendégeket, a végére nagybarátság alakult ki köztük.
Boróka jó székelyes kiejtésével hamar megnyerte tetszésüket az egyre folyékonyabb és önálóbb beszédével, akkor sem ábrándultak ki a patikus tisztassággal jellemezhető vendégek amikor Boróka kezében hozta azt, amit ezelőtt egy héttel még a pelusnak ajándékozott. ( egy hete pelus nélkül és folyton mosó mosógép- ).
Alvási problémáink egyelőre rendeződtek, van amikor 9-10-ig, van amikor velünk egyszerre 8 órakor ébred. Este ha vendégek vannak, vagy mi megyünk el éjfél körülig is eltolja az elalvást.
Még mindig megvan a természet, állatok iránti szeretete, de ami a legjobban melengeti a szivemet az a bővitett, önálló mondatai, amiktől Zsolttal olvadozunk: " na elmentek a vendégek, majd visszajönnek, gyere anya kisérjük ki", szerusztok halacskák, most megyek belbelni, aztán jövök , akkor megyünk sétálni, jó?", " nincs semmi baj Magor, ne sirj".
Vannak kakukktojás szavak amelyeket sejpitve mond: makaróni - makarika, kaktusz - kaszkusz, fogkefe - pokepe, aztan par román szó: (mustar cu hrean)-mutarkuan, bine-bine, da-da, nu-nu

Vendégeink voltak!

"Kekke", azaz Ildi - Bildi kecskebarátság

Helló, az a mi kajánk, azért amiért barátok vagyunk nem kellene elvenned !

Az a valami a fejeden fölösleges, vegyük le, nekünk sincs olyan!

Szóval ... te akarsz az új barátunk lenni? Rendben!

Ismerkedés

Anya nem enged belemenni a vízbe, így protestálok

A hétvégén még kihasználtuk a korai ősz napsütését és bátorkodtunk a tónál aludni. Jómagam csontig, Boróka úgy tűnt egyáltalán nem fázott meg a 2 fokos éjszakai hidegben, de hogy tényleg nem fázott meg az majd eldől az elkövetkező napokban, de én merem hinni, hogy a Zsolt nemfázós természetetét örökölte és nem pedig az én háromzoknis, kétnadrágos mégis fázós természetemet.
Fölösleges babakocsit és egyéb ülőeszközt vinnünk ezután ilyen helyre, mert Boróka ugrik ki az ölemből , ha bele szeretném tenni, igy ez alkalommal is a séta, vagy az ölben lét tetszett neki. Körbesétáltuk a tavat, de kedvenc időtöltésünk a régebb már említett farm volt. Nagy barátság alakult ki Ildi-Bildiékkal, a kecskék jámborságának köszönhetően, Boróka kiélvezhette magát velük.
Nem is gondoltam, hogy az ember görnyedt derékkal, meg nem állással is tudja élvezni a kiruccanásokat de szerintem az anyaság egyik áldása, hogy az ember az effajta fáradságokat örömmel fogadja, és a végén még gyermekmódra élvezni is tudja.