Együttérzés

Már többször meséltem a Boróka és Bobby ( kutya) kapcsolatáról.
Íme a legújabbak:
Amikor Boróka balesete történt a kaloriferrel Bobby Zsoltot nagy hanggal fogadta a kapuban és rendesen taszította be az ajtón, hogy ne a kertbe menjen előre, hanem a házba. Zsolt tudta már, hogy jelezni akarta a bajt , mert nem az első eset, hogy ezt teszi,igy már azzal a kérdéssel is lépett be a házba , hogy mi történt Borókával.
Nehéz döntés volt, de megkellett tenni, több okból kifolyólag is, hogy Bobbyt megfosszuk a szabadságtól és ketrecbe zárjuk. Igy most nem fogad reggel, ha kimegyünk a házból, nem nyitja a kaput ha babakocsival sétálni megyünk, nem fut szembe ha jövünk haza, a ketrece egészen hátul van, szegény nemsokat lát abból ami elől történik. Amúgy a biztonságérzetemet is csökkentette, mert eddig ha este Borókával ketten voltunk otthon soha nem féltem, mert tudtam hogy mellettünk van Bobby és megvéd.
Nehéz is volt szegény kutyának az első éjszaka a ketrecben, szinte megállás nélkül sírt. De úgy ahogy Bobby megérezte amikor baj történt Borókával, most Boróka is mellette volt. Fél kettőkor éjszaka még nem aludt , sőt többször sírni is kezdett, mert nemcsak gyerekfülnek, de nekem felnőttnek is fájdalmas volt hallgatni, ahogy Bobby könyörgött a szabadságért. Csak nézett rám a kicsiágyból és nagy őszintén mondta "ha" ez a hallgatózást jelenti nála, és várta tőlem , hogy mondjam , hogy Bobby . Ha el is koppant a szeme, a hangosabb kutyasírásra ő is sírással ébredt.
Meghatóan nehéz éjszakánk volt, reméljük Bobby elfogadja jelenlegi helyzetét, bár igéret van rá, hogy ez a rabság nem végleges, újra közöttünk lehet, bár szerintem kettejüknek még egy nap is sok a várakozásra, nemhogy az előttünk álló hónapok hosszúsága.