Görbe napok

Emlékezetesen búcsúzott Boróka a 1o hónaptól: délelőtt valami kicsit aludhatott, de aztán délután semmit. Hiába próbálkoztam lefektetni, egyedül, ketten sehogy sem akart álom jönni a szemére. Az esti fürdés, vacsora emiatt előbbre hozódott , 7 órakor már fürdés volt, és háromnegyed nyolckor már alvás. Eddig nincs is semmi különös, de amikor én is aludni mentem akkor kezdődtek a problémák: ahogy beérek a szobába nagy szemekkel néz felém. Máskor is tette ezt és most is nagy örömmel pár percre ki akartam venni a nagyágyba, hogy rövid játszodás után majd mindketten nyúgovóra térünk. Igen ám, csak nem úgy volt ahogy a megszokás elő írta, hanem úgy, hogy ahogy akicsi ágyba vissza akartam tenni, keserves sírásba kezdett és nem is hagyta abba, akkor sem amikor visszatettem a nagyágyba, az ölömben sem , a babkocsiban sem , sehogy. Semmi esélyt nem adott, hogy megvigasztaljam. Látszott rajta, hogy annyira fáradt, hogy képtelen elaludni, de azért sírni azt keservesen tudott. Későre kezdett megalkudni, színészi tehetség kellett, hogy pár percre elhallgattassam, nagy mesével a háta mögött kijátszodtam a kicsiágyba való visszakerülést ahol már ő is rájött, hogy milyen jó nem sírni és kényelmesen hátrafeküdni, mert fáradt volt szegény, igy pár perc múlva aludt is nyugodtan mintha mi sem történt volna. Hálózsák nélkül persze mert a mesét bevette, de azt már nem mertem, hogy még hálózsákot is erőltessem. Reggel mint aki nem éjfél fél egykor aludt el, hét órakor a szokásos ébresztő gügyögésével , mosolyogva költögetett.
Na de a tizenegyedik hónapot is érdekesen köszöntöttük: lilla- kék kukujos fejjel. Baleset történt: a hempergő nem tartotta be a megfelelő távolságot a kalorifertől és amikor Boróka a szokásos módon hasra akart fordulni hangos csattanással megfejelte a kalorifert.