A kapcsolat Boróka és Bobby közt nem lankad, inkább mélyül, a szó szoros értelmében megható látni ahogy Bobby vigyáz Borókára. Sajnos ismeretlen okokból Bobby egyik lába megsebesült, első nap nem is tudott ráállni, igy csak farokcsóválva nézett minket, de látszott rajta , hogy nagyon szenved. Borókával ketten adtunk enni, a kenyeret a szájába tette, szerintem ha a tányérjában hús lett volna azt sem vette volna olyan örömmel el, mint a kedvence kezéből a kenyeret.
Nem hagyott magunkra a sétákon sem, bár bezártuk magunk mögött a kaput is, hogy a fájos lábát ne kínozza mégjobban a sétálással, de a kutya öntudat erősebb volt az akadálynál, igy Bobby egész nap mellettünk sántított, néha - néha lemaradt, mert elfáradt, de a nyomunkban volt mindig.
Holnap megnézi a dokibácsi, reméljük hamarosan meggyógyul Bobby lába!!!!
Érdekes az emberek reagálása, mert ugy-e sokat sétálunk, sokan látnak hármunkat: van aki meghatóan nézi a hűséges kutyát, és ha véletlenül nincs velünk rákérdez, hogy hol van, van aki negatívan reagálja le, szinte szemrehányóan mondja nekünk vagy akivel épp az utcán megy, hogy ekkora nagy kutya szabadon???!!!! Én merem hinni, hogy senkit nem zavarunk, mert ez egy nagyon szép állat-gyermek őszinte, tiszta kapcsolat, ami nekem nagyon tetszik!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése