Másfél év

Isten éltessen sokáig drága Borókám!
Nekem nem tűnik hamar eltelt időnek, de túl hosszúnak sem ez a másfél év, de hálás vagyok annak minden percéért. A sok szép , gondtalan perc mellett voltak apróbb megpróbáltatások is, sok közülük az én ügyetlenségemből, tapasztalatlanságomból adódott, de hiszem, hogy sokat tanultam másfél év alatt és jó úton haladunk.
Boróka erőssége másfél évesen a beszéd. Mostmár mondatokat kezdett fogalmazni, " apa hol van, mit csinál? vagy " Gy keressük meg", " ne tedd ide", hoknikát húzd fel", ügyesen megjegyzi az énekeket, mondókákat, elég sokat velem együtt mond, énekel.
Gyengesége közé sorolnám a nem önállóságot: ritkán foglalja le magát amikor én vagyok vele, mindig igényli, hogy vele játszodjak, nem elég ha tudja, hogy én is ott vagyok a szobában, oda kell üljek melléje, ha nem akkor húzza a lábam és addig mondja hogy " gye booka" amig el nem éri a célját. Az idegenekkkel való kapcsolata is elég távolságtartó, idő kell amig valakivel megbarátkozik és felszabadultan beszél, játszik vele.