Ma van a szülinapom.
Bevallom, egy kicsit soknak tartom a 30 évet. Én nem érzem, hogy már ilyen sok év lenne mögöttem. Nem a szomorúság beszél belőlem, hisz hálás vagyok minden percért amit kaptam és mindenért ami benne történt csak valahogy most tudatosult bennem az idő múlandósága az én életemben, az idő vissza nem hozhatósága. Nem mindegy, hogy mire forditom a napok perceit, mert a jelen meg nem ismételhető, nagyon kell figyeljek, hogy az igazán lényeges dolgokkal töltsem az elkövetkező 30 vagy amennyi nekem adatott időt, mert visszaút nincs, újrakezdeni nem lehet sem a 20-as , sem a 30-as éveimet. Azokat akkor és úgy kell éljem, hogy ne legyen bennem majd megbánás, hogy másképp is tehettem volna, vagy egyáltalán semmitevéssel töltsem, hogy majd ne is legyen amire emlékezzek.
Köszönöm édesanyámnak, hogy életet adott nekem, mert szülinapomon igazából Őt kellene köszönteni, Ő adott életet nekem szenvedések árán és adta meg a lehetőséget, hogy a tehetetlen csecsemő önálló egyénné váljon.
Köszönöm a jó Istennek a 30 évet!
Na hat .....tenleg nem mutatod ,jol all a hajkoto,sok oromet, boldogsagot kivanok nektek sok boldog pillanatot es jo kedvet a csalad hajlekaban es tanacsolom hogy minden percet hasznaljal ki ,mert a szep pillanatokat nem torolheti el semmi, azok maradnak csak az embernek mikor mar meg nonek a gyerekek.
VálaszTörlésPuszi nektek