Esetem az asztallal

Boróka játszik a játszószönyegén, én melegítem az ebédet a konyhában. Már megszokott, hogy bár nem látjuk egymást, de közben énekelünk, társalgunk egymással. Ez alkalommal is én dúdolgattam, Boróka néha beleszólt, de nagyon elvolt merülve a Hap - háp kacsás könyvébe. Pityókát hámozva, nem kukucsiztunk egymással, így kb. 5 percet egyáltalán nem néztem ki, hogy mit csinál. többszörösen szólított, különböző hangnemben és én a szokásos módon válaszoltam minden egyes " MAMA"-ra, hogy "TESSEK". Az utolsó "mamak" már gyanúsak kezdtek lenni, mert olyan halk és lágyak voltak, ami nem Boróka szólítgatásaira vallannak. Kinézek, hát Boróka a kihúzott asztal alatt áll, mint egy odaragasztott baba, meg sem tud mozdulni, csak a szeme nézett hol az asztal tetejére hol rám , Az én kis "felfedezőm" megszorult az asztal alatt. Valahogy betehette a fejét az asztal alá, bár a háta is megvolt görnyedve, mert alacsonyabb az asztal mint ő, de már kivenni nem tudta.
Szidta is utána az asztalt, úgy mondott neki, olyan édesen, hogy szerintem még az asztal szívét is melengette a csicsergő kópém.