Advent

Karácsony közeleg. Az otthonunk nincs kitakaritva, a karácsonyi bőséges ebéd kellékei még nincsenek a hűtőbe, Boróka drága angyalfia sem bújkál a szekrényben. Mi történt velem, kérdezhetném magamtól. De nem is keresem a választ, mert lassan másfél éve már tudom: anya vagyok, jobban várom a Karácsonyt mint valaha, de most másképp, más tálalásban. Más tartalmat kapott mostmár szemléletmódom az ünnepről: amikor látom, hogy a háromgyerekes anya Bölönpatakban szerre viszi ki az utcára a gyerekeit, mert csak két kabátjuk van és felváltva adja fel a gyerekekre, amikor az ingyen kapott angyalfiáért órákat áll sorba a dermesztő hidegben három gyerekével, hogy gyerekei is részesülhessen az angyaliörömben, hogy aztán másnap lázas gyermekét kezelje pénzhiány miatt orvosság nélkül, amikor a kéthetes Iringót Vásárhelyen szivproblémák miatt, a gépek tartják életbe, várva a megmentő 2000 eurós szerkezetet és bizva, hogy életben marad, amig a készülék Amerikából Hollandián kereszül Vásárhelyre jut, .... akkor megállok a tükör előtt és szembe nézve önmagammal, megértem az igazi karácsonyi üzenetet: én nem kivánhatom,hogy csillogó -villogó , ajándékoktól, ünnepi ételektől túlzsúfolt legyen a mi Karácsonyunk. Örülök hogy egészségesek vagyunk, örülök, hogy meleg otthonuk van, örülök, hogy van a mama csirkéjéből a hűtőben, amiből Karácsonyra majd finom leves fő, örülök és hálás vagyok a Jó Istennek mindenért amit kaptam az élettől, de nem utolsó sorban örülök, hogy megszűnt bennem a kapzsiság, az elégedetlenség, az önzőség , a magamnak felhalmozás és másra nem gondoló nyomasztó érzése. Úgy érzem nem is kaphattam volna ennél szebb angyalfiát.