Na, téged hogy is szólítsalak?! Még nem tudom.
Ötödik napja, hogy Boróka beteg, őszintén nem vagyok meggyőződve a betegség igazi okáról: a fogacskák nem jelentek meg, a konkrét hűlés jele sem, mert bár a reggel megvolt szorulva az orra, de délre már az is elmúlt, a torokfájás egyik éjszaka jelentkezett határozottan, látszott Borókán, hogy nehezen nyel. Néhány köhintés, hápci is volt a reggel, azelőtt nem, déltől már az sincs. Valami csak kellett okozza azt a kétnapos nagy lázat, nem tudom. Az biztos, hogy a nagy láz nagyon megviselte. A biztonságos menést is újra kell tanulni, amíg beteg volt dölingélt ide-oda, kedve sem volt sétálni, mindenért sírt, ami épp nem tetszett neki, máshol nem csak az ölemben akart lenni, és ott is úgy hogy sétáljunk. A szeme árulja el a legjobban, hogy mennyire megviselte a láz, és nem kevésbé sápadt még mindig.
Na de az új családtagnak azért szívből tudott örülni. Be is mutatkozott Még Neve Nincs Kutya, mert ellopta Boróka cumiját és deszertjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése