Várunk haza!

Amikor először megláttam Borókát egy az egyben apósom kicsinyített másolatát láttam benne.
( Utána soha nem tudtam senkihez hasonlítani. )
Amióta Boróka megszületett ritka az a hét, amikor Sanyi tata kétszer-háromszor meg nem látogat. Mindig van a zacskójában valami, hol egy banán, hol pityóka, hol zöldség, de ha egy szabad perce volt, mindig fut le Borókához. Látszik az arcán, hogy ragyog a boldogságtól, ha Borókát láthassa. Csalódott az arca, ha épp leszalad és Boróka aluszik, de a világért meg nem zavarná. Mindig gondoskodik róla: ahogy nőtt Boróka mindig mondta, hogy most már ezt is ehet ugy-e, és sorolta fel az emberségesebb ételeket, szerintem sajnálta amikor látta, hogy sótlanul adom a pire -pirét. Amikor kopacra vágtuk a haját, rendesen megvolt sértődve. Azt kérdezte tőlem, hogy ugy-e többet nem vágjátok le a haját, szép hosszú hajat hagytok neki? Boróka nagyon szereti tata zöld sapkáját, mindig nagy boldogsággal ütte le tata fejéről.
Amikor hozzuk megyünk, azt sem tudja mivel kínáljon, úgy örül amikor Boróka már a negyedik nápolyszeletet is megeszi. Még a korházban is szidta mamát, hogy ne keksszel kínálja Borókát, hát nem tudja, hogy a nápoly a kedvence, és tanácsolta mamának, hogy hazafele vegyen Borókának nápolyt. Amikor Boróka korházban az ágya mellé ült és simogatta tatát mondva " édes tata", a könnyek, a szeretetkönnyek jelentek meg tata szemében. Nem is mulasztotta el tata, egész ottlétünk alatt többször is kérte Borókát, hogy fogja a kezét, üljön melléje.
Igen, Sanyi tata most beteg, a korházban van. De úgy egyeztek Borókával, hogy sokat nem ül a korházban és majd ha hazajön , többet nem fog dolgozni, hanem majd ketten olvassák naponta a Háppy-s könyvet, mert tudni kell, hogy nemcsak Boróka de tata is nagy könyvszerető.
Várunk tata, gyógyulj meg, gyere mihamarabb haza!!!!!