Energiaforrás!

Néha olyan jó volna, ha perceket, órákat, napokat az életemből újra átélhetnék, ha ezek jelenét meghosszabíthatnám, nem is beszélek arról, hogy milyen lenne ha örökjelenétüket tapasztalhatnám nap mint nap. Lehet álmodozásom a jelenlegi olvasmányaim eredménye, hisz olvasmányaimban újra a mesék világában vagyok, amitől annak idején nehezen szakadtam el, azt hiszem hatodikos voltam és titkon még mindig az Arany meséskönyvet olvastam , pedig már kivülről tudtam a sorokat, de valahogy nem tudtam vagy nem akartam áttérni a mese nyújtotta tökéletes világból a szürkébb, valósághűbb ifjúsági/ komolyregényekre. Bevallom, annyira beleéltem magam a mesék világába, hogy befolyásolták hangulatomat, nemegyszer álmodtam meg a mese folytatását. Az is érdekes, hogy soha nem szerettem a szomorú részeket a mesékben, még felnőtt korban is amikor nővereim gyerekeinek mesét olvastam mindig "becsaptam" őket, mert nem olvastam azokat a sorokat ahol rossz történt, a negatív történéseket mindig pozítivvá változtattam. ( Olyan eset is volt, hogy ugyanannál a mesénél mást találtam ki és Karesz megszólított, hogy a "múltkor nem igy volt ez a mese Móna").
Szóval, tetszik nekem ez a mesevilág! És anyaként most újra átélhetem! Hát nincs igazam ha most megakarnám allítani az időt?!
Szívet melengető, ahogy Boróka felfedezi a természet hangját: a szelet, az esőt, a dörgést, a villámlást. Repül örömében ha a szél mozgassa a diófa levelét, nagy komolyan hallgatja az eső hangját az ablakon és közben néz engem nagy kérdő szemekkel, hogy adjak magyarázatot mindenre, de minden alkalommal ugyanazt, ugyanazokkal a szavakkal, és ha hallja ugyanazokat a szavakat akkor nyugodt arccal fordítja el rólam a tekintetét és nézi tovább mostmár bátrabban a jelenséget. Ha a kakas kukorékol az udvaron, bármit csinál , megáll és várja számból a megszokott szavakat, "kukurigu kis kakas", igy van a tehénnel," mú- mú- mú boci szomorú" lóval vagy bármi mással ami hangot ad ki.
Életem legszebb percei ezek, köszönöm!!!