Ha valaki megkérdezne, hogy mi a hobbyim, talán kikacagna, mert nem szalvettagyűjtés, kézilabda vagy táncolás hanem kulturális tevékenységek szervezése elsősorban gyerekeknek. Valahogy abban találom meg igazán önmagamat, ott érzem jól magam, akkor pihenek a leghatékonyabban. Már többször mondtam ( főleg amikor jelenlegi munkahelyemen tévedek), hogy pályatévesztett vagyok, tanítóként talán többet kitudtam volna hozni önmagamból.
Mindig nagy vágyam volt, hogy ha majd gyerekeim lesznek, velük is megszerettesem, velük együtt szervezkedjek és ne magányos, porcelán gyerekeket neveljek, hanem közösséget, kirándulást, természetet, "csobán" ( igy nevezi Zsolt Boróka életvitelét a táborban) életmódót szerető aktív gyerekeket, majd felnőtteket.
Szívem mélyén nagy hálaadás született meg újra, mert Boróka úgy viselkedett a táborban, mint aki ott nőtt volna fel. Nem zavartatta magát az itthon kialakított program felborúlásán, mindegy volt mikor evett és mit, kivel játszott és hol, a hét nap alatt látszott rajta, hogy jól érzi magát. Egy dolog azért nem volt mindegy számára, éspedig, hogy kivel alszik és hol: nagy álmom teljesült, egy kerek hétig vele aludhattam. ( tudni kell, hogy ha tőlem függne itthon is velem aludna, csak Zsolt józanabb gondolkodású mint én és tudja, hogy mi lenne a következménye, ha engedne nekünk, igy soha nem engedi meg, hogy Boróka a nagyágyban aludjon, végül igaza van, csak na ... néha azért nagyon- nagyon szeretném, ha álmában felpóckolná a lábát reám).Nappal a babakocsiban aludt. ami új, hogy nem zavarta alvását a zaj, itthon biza apró zajokra is képes felébredni ( egyik délelőtt a szakácsnők a táborban nagyon csattogtattak - zöldséget vágtak, és a babakocsit a nap elől a konyha közelébe tettem. Pár arasznyira a kocsitól egy nő nagyon csattogtatta a kését a lapítóra,és szegény amikor észrevette, hogy a kocsi nem üresen áll, hanem van benne valaki, nagyon rosszul érezte magát, pedig Boróka nem igazán vette észre a zajt, aludt mint a bunda.
Sok barátnő is akadt a táborban, a nagyobb gyerekek nagy türelemmel játszodtak vele, Boróka élvezte persze a nagy tömeget, kereste a szemével mindig a gyerekeket, nagy figyelemmel nézte őket ha fürödtek, ha játszodtak és nagy lelkesen kiabálta az ő jelszavát "hol". Az evésben sem maradt le a többi gyerektől, a menü ugyanaz volt, mint a táborozó gyerekeké ( zöldségleves, pityókatokány, túrósmakaróni, töltöttkáposzta, tökfőzelék, majd vasárnap kiegészült túróspuliszkával), csak az volt a különbség, hogy Ő nem kanalat , villát használt az evéshez, hanem kézzel evett és nagyon kiabált ha én kanállal próbáltam etetni. Igaz, hogy vasárnap estére már egy tiszta ruha sem maradt, pedig itthon a szekrény szinte üresen búslakodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése