2009. május 2., szombat

Én hiszem, hogy meggyógyulsz Tata!






Egy munkával teli, rohanó élet után , melynek fő célkítűzése a három gyermek jővőjének bíztosítása, mindenki úgy venné természetesnek, ha egy nyugodt,pihenéssel telített nyugdíjas élet következne, amikor lehetőség adódna a beérett gyümölcs, a megérett gabona csodálatára , amikor büszkén nézhetne áldozatos munkája eredményére, amikor jutalomképpen végre megpihenhetne és hátralevő éveit a megérdemelt nyugodságban, békességben, szeretetben és Egészségben tölthetné el...
Én hiszem, hogy ez igy is lesz, hiszem, hogy nemhiába kelt korán 40 éven át, hogy nem hiába vállalt több munkát, mint amennyit egy átlag ember megbírt, én hiszem, hogy nemhiába volt mellettem mindig: amikor kaszáltunk és megjedtem a gyíktól, amikor takartunk, amikor fürödtünk munka közben az Oltban, amikor engedte, hogy traktort, kombányt vezessek, amikor megvette nekem a magastalpú fehér cipőt, amikor tehenet fejni, disznópajtát pucolni tanított, amikor disznót vágtunk, amikor mellettem izgult a soförvizsgán, az egyetem minden egyes vizsgáján, amikor nyúlat kergettünk és elsülyedtünk, amikor nem ettünk fagyit, mert tévét akartunk venni , amikor erdőt mértünk, ...
Én hiszem, hogy meggyógyulsz Árpika és azt a kitartásodat, ambiciódat, ember- és természetszeretetedet, amit én is tőled tanultam Borókának is megtanítod.

1 megjegyzés: