Amióta Boróka megszületett az időt úgy mérem, hogy mindig az eseménnyel összefüggésbe hozom lányom korát.Pld. szülinapomkor Boróka négy hónapos volt, Zsolt szülinapján hét hónapos. Első hetekben, pénteken délben 12,45-kor mindig a kezembe vettem és soha nem sikerült könnyek nélkül arra gondolni, hogy most egy hete, két hete, három hete ... született meg a Jó Isten áldása életünkbe. Akkor, első hetekben, olyan távolinak tünt a tavasz, szinte csak a képzelet eredményeként gondoltam arra, hogy arra már lányom 7 hónapos lesz. 7 hónap, életem legszebb, legtartalmasabb, legaggodalmasabb időszakának könyvelhetem el. Amióta tudom magam, mindig szerettem a gyerekeket, olyan jó volt mindig az ők szemükkel látni a világot, olyan tisztán és őszintén ahogy ők mutatják be. Most lányom mellett, ezt nemcsak néha, hanem nap mint nap megélhetem, és áldás látni, hogy fedezi fel egy tiszta lélek világunkat. Sokszor elnézem Borókát, perceken keresztül tudja csodálni kezét, lábát, karját vagy akár egy zörgőjét. Tiszta világ az övé, ahogy mi élünk mellette , azt veszi majd természetesnek és követnivalónak. Hát nem nehéz egy kicsit szülőnek lenni? Vagy éppen az a szép, hogy mellettük mi is egy kicsit jobbak, tisztábbak leszünk?
Köszönöm Istenem a lányunkat!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése