Első locsolóm, látjátok?
Sok a mondanivalónk, de anyáék hallgatóznak!
... ne busúlj neked adom a tyúkocskát, ha szeretnéd!
Lassan felnyomom a falra édesapát, de hát csak melléje akarok szorosan bújni!
Legnagyobb ajándék, amit kaphatok ilyenkor ünnepekkor, hogy együtt lehetek a családommal. Még a hegynagyságú mosatlan is kellemes időtöltéssé válik, ha hallom, hogy Zsolt lánya mellett aludva decibelek magasságában horkol. Ilyenkor valahogy csak a hála hangja szólal meg szívemben, elfelejtem a holnap nehézségét, a hétköznap rohanó perceit, egyszerűen csak gyönyörködök a jelenben és köszönetet mondva fejet hajtok.
Boróka is érzi az együttlét örömét, még a fogzás okozta fájdalmat is jobban tűri, ha reggel ébredés után közénk feküdhet és büszkén fogadhatja kedveskedésünk, amit persze többszörösen viszonoz.
Elmondható Róla, hogy a nap 85%-át átmosolyogja. Elég ha hozzászólunk, énekelünk, melléje fekszünk, repül örömében, hogy mellette vagyunk. Nagyon hálás mindenért amit kap: egy új játéknak, sétának, könyvnek, mozdulatnak, fürdésnek képes lélegzetfelakadásig sikoltozni örömében. Elég ha a kezünket nyújtjuk oda, annak is képes perceket mesélni, ne is beszéljek, ha a hajunkat tartjuk oda, mert annak rendesen örül örömében, főleg ha jól belekapaszkodhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése