Miután a gyerekből szülő lesz, valahogy tudatosabban értékeli, szereti, félti szüleit. Mintha most értené meg igazán , hogy egy szülő mindig a jót, a legjobbat akarja gyerekének, a szülő az, aki mindig minden körülményben ott van vele és önzetlenül segít ha tud, mert egy szülő mozgatórugója mindig a gyereke.
Mindig "apa lányának" neveztek engem, mert gyerekkoromban a főzés, takarítás helyett inkább édesapám mellett voltam, valahogy közelebb éreztem magamhoz a traktorvezetést, kombájnozást, tehénfejést, gazdálkodást mint ahogy az egy lánytól elvárható lett volna. Valahogy mindig egysíkon mozogtunk, mindig tudta miben és hol kell segítsen, nem emlékszem hogy valaha a verést vagy kiabálást használta volna a fenyítés eszközeként, valahogy mindig kitudta hozni belőlem amit akart biztatásával, motiválásával és a legjobb pedagógus nem alkalmazott olyan módszert, mint amivel ő megkedveltette velünk a munkát , a kitartást.
Hihetetlen életerőt tanulhatunk tőle a mai napig, soha nem láttam lustálkodni, kedvetlennek lenni, egyik tervét nem is valósította meg már a másikat tervezte, a kudarcon nem csüggedt el, hanem újrakezdésre biztatta magát.
Mindene a családja. Édesanyámat a mai napig úgy szereti és úgy a kedvébe jár, hogy sok fiatal házas példát vehetne tőle, Ragyog a szeme, ha az unokákkal náluk megyünk, és a dadálást is gondolkodás nélkül vállalja, legszebb percei szerintem, ha a családjával lehet.
Isten éltessen drága Édesapám, adja a jó Isten, hogy még sok éven át biztathassál minket, lelkesítsél ha elcsüggedünk, adj példát emberszereteteddel és székely daccoddal az élet adta nehézségekkel szemben .
Köszönjük, hogy vagy nekünk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése