2010. december 21., kedd

Az én, mesevilágban élő, Borókám


Igen, Borókának most minden tárgy, élőlény amivel kapcsolatba lép természetfölötti erőt kap, beszélni tud a szék, asztal, kocsi, mindent amivel kapcsolatba lép nem csupán egy tárgynak tekint hanem beszél hozza s néha még el is várja, hogy válaszoljanak a tárgyak neki. Szereti a szerepjátékot, legtöbbször ketten, de újabban egyedül is gyakorolja, hogy bevásárol, főz, és egyidőben a párbeszéd mindkét alanyát eljátszodja, érdekes beszélgetések alakulnak ki néha. Ilyenkor mondja el igazi bánatát, hogy kitől fél ( szarvasbogártól, Magorkától), illetve, hogy hova szeretne menni, mit szeretne csinálni. ( angyalka volt egyik nap és elrepült az angyalkákhoz cukorkáért és apához a munkába kenyeret sütni). Természetesen utánoz minket szülőket és ilyenkor jövök rá, hogy sokszor a részleteket is megfigyeli cselekedeteimben.
Ha felöltöm magamra ezt a mesebeli világot amiben ő él, akkor a leves iss a pocakba kerül a tányérból, a pisika is a nagy vécébe, a játékok is a helyére.
Naaaaaaaaaagyon várja a karácsonyt, az angyalt inkább. De nem ajándékot kért hanem karácsonyfát. A falu központjában levő karácsonyfát nagy csodálattal fedezte fel és simogatta, takarót akart vinni, hogy nevagy megfázzon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése