Boróka mintha örökmozgóvá változott volna een a hónapan. Ahogy megérkezett a meleg csak kinn akar ülni, kószálni egész nap, ha eakarom vinni a háza nagy elkeseredéssel, szinte toporzékolással ellenkezik. A szomszádoknál árányok után szaladgál, szekerezik a mezei úton, liák után szaladgál , pataka akar belemenni, talicskában taszitatja magát ...
Este 7 óra körül tudunk bemenni .
Érthető a viselkedése, hosszú volt a tél, csak néha én vagyok az, aki áldásnak venném, ha egy félórát pihenhetnék, mert "Szilveszter" nem a Boróka pocaklakósságára emlékeztet, a hányinger és az alvási óhaj része mindennapjaimnak, na de türhető, annyit azért megengedtem magamnak, hogy este Borókával együtt fekszek le, igy a főzés, takaritás reggelre marad.
Megbarátkozott az utca gyerekeivel, az idegenekkel is barátságosabb, aki állatokat akar mutatni, vagy patakra vinni azzal gondolkodás nélkül elmegy. Az úton jó előre mindenkinek köszön, még mikor több méter távolságra vannak tőlünk " szia" mindenkinek.
Éjszaka néha még mindig van felébredés, ilyenkor mindenre van kedve csak aludni nem, apát, apakát, apucikát akarja ilyenkor és olyan szorosan hozzábúj, hogy szerintem Zsolt szuszugni sem tud.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése